Interjú Bálint Antóniával

 A sikeres debütálás után arról beszélgettünk, hogyan fonódik össze a zenei karrierje a természet szeretetével, és honnan merít erőt a dalaihoz.

Először is, gratulálok a június 20-i, Múzeumok Éjszakáján tartott koncertedhez!

Köszönöm!

Említetted a friss interjúdban, hogy a színpad az életed, de a legnagyobb gát a félelem volt. Amikor lelkileg el kell engedned a fellépésekkel járó feszültséget, számodra mi jelenti a tökéletes menedéket? Mennyire van szükséged ilyenkor a csendre vagy a természet közelségére?

A természet közelsége nagyon fontos, és valóban megnyugtató, de egy-egy színpadra lépés előtt nem nagyon van lehetőség egy fát ölelgetni.

Én a mai napig nem tudtam kitalálni semmit, amitől megnyugodnék. De!! Ez csak a műsorvezetésre vonatkozik. Az éneklés az más! Ott nem érzem azt a fajta feszültséget, az a minimális, tényleg pici stressz, pedig jó hatással van rám. Igaz, a próbákon, az énekórán kifejezetten trenírozom magam arra, hogy ellazult állapotban legyek, hiszen elszorult torokkal nem lehet énekelni. 

Az első kiadott dalod stílusosan „A csönd éve” feldolgozása. Amikor egy új zenei anyagon dolgozol vagy a fellépéseidre készülsz, hogyan születnek meg a fejedben a legjobb ötletek? Mennyire inspirál ebben például egy kiadós séta vagy az elvonulás?

Nem kell sétálgatni, sem elvonulni ehhez. Ezek a dalok kis tini korom óta velem vannak, és egyik ötlet jön a másik után, hogy melyik szólaljon meg az én hangomon. Szinte magától értetődő volt, hogy "A csönd éve" lesz az első dalom ebben a sorban. A többi az csak jött, de rengeteg ötletem van még. Ezek mind olyan dalok, amiket mindenki ismer, és szeret. Persze lesz saját dal is, sőt van is, de azokat még "érlelem" magamban. 

Az éneklés komoly tüdőkapacitást és fizikai állóképességet igényel, főleg ha valaki élőben áll a közönség elé. Te hogyan tartod magad formában a színpadi munkára, miből merítesz energiát a mindennapokban?

Nekem a színpadon énekelni egyáltalán nem munka. Akár 5-6 óra után is szeretnék még tovább énekelni, akkor már azért le kell állni. Na jó, ez nem gyakori. :)))

Éppen ezért könnyeden veszem a próbákat, nem merítenek ki, nem fáradok el. Persze otthon már érzem a hatást, de amíg mikrofon van a kezemben, és énekelek, addig nem. Az első fellépésem előtt fogyókúráznom kellett, ami elég ismeretlen számomra, ugyanis imádok enni. Akár a pacalpörköltet meg a körömpörköltet is nagy előszeretettel fogyasztom. Mivel a fogyókúra nem arról szól, hogy nem eszünk, hanem arról, hogy mit és mennyit, két hónapja nagyon egészségeen táplálkozom, sok salátát, tejterméket is eszem, persze a húst sem hagytam el. 2 hónap alatt fogytam is 5 kg. 

Sokan esküsznek a stúdiók steril, zárt biztonságára, míg mások teljesen máshogy énekelnek a szabad ég alatt. Kipróbáltad már, milyen érzés teljesen szabadon, a természetben kiengedni a hangodat? Hol érzed magad nagyobb biztonságban művészileg?

Én max a kocsiban énekelek "szabadban", de pont most mondtam a kollégámnak, akivel a Múzeumok Éjszakáján felléptem, Erdélyi Frigyesnek, hogy menjünk ki valami rétre egy gitárral, és ott találjuk ki, hogy milyen dalok lesznek a közeljövőben még. Persze megvárjuk, míg ez a kánikula véget ér, mert megolvad a pengető. :)))

Említetted korábban, hogy egyszer jártál Izlandon, ami a földöntúli, drámai tájairól és a monumentális csendjéről híres. Van olyan hazai vagy külföldi dal – akár azok közül, amiket mostanában tanulsz –, ami ha megszólal, azonnal visszarepít téged ebbe a különleges északi világba, vagy egy másik kedves kirándulási emlékedhez?

Nem, ilyen nincs.

A zene és az elvonulás is bizonyítottan stresszcsökkentő hatású. A sűrű próbák és a pörgős mindennapok mellett mi az a tevékenység, ami számodra a leggyorsabb és legmélyebb lelki feltöltődést, gyógyírt jelenti?

Az egyik a kislányom, akire akárhányszor ránézek, mindig elárasztja a szeretet a szívemet és a lelkemet, a másik az éneklés. Két dologra vágytam egész fiatal korom óta: az egyik az, hogy anya legyek, a másik pedig az éneklés. Mára mindkettő teljesült. És ezért nagyon hálás vagyok!